Az állapotfelmérési és tényfeltárási munkafolyamatok során szerzett ismeretek alapján készül el a műszaki beavatkozási terv, mely az adott helyszínre az alkalmazhatóság, hatékonyság és gazdaságosság szempontjából a legcélszerűbb kármentesítési technológia javaslatát tartalmazza. A műszaki beavatkozás a kockázatelemzéssel és az illetékes Hatóság által kiadott határozat alapján meghatározott (D) kármentesítési célállapot határértékhez van rendelve, amely határérték elérésével a műszaki beavatkozás lezárható. 

A környezetvédelemben használatos alapvető kategorizálás alapján a műszaki beavatkozási folyamatok között megkülönböztetünk aktív és passzív kármentesítési, valamint kárlokalizációs eljárásokat. A beavatkozás módszerét tekintve az eljárások lehetnek ex situ (on site és off site) és in situ eljárások, míg a kezelés módszerét tekintve: fizikai, kémiai, termikus és biológiai módszereket, illetve ezek kombinációit különböztetjük meg.

A kármentesítési beavatkozások műszaki tartalma arra fókuszál, hogy csökkentse a szennyezőanyagok mennyiségét a környezeti elemekben, megváltoztassa a szennyeződés minőségét, lokálisan módosítsa a hidrogeológiai adottságokat, illetve csökkentse, vagy megszüntesse a szennyezőanyag-transzportot.

A beavatkozási technológiák közül a megfelelő kiválasztását számtalan paraméter befolyásolhatja, többek között:

• földtani és vízföldtani adottságok;
• a szennyezettség kiterjedése és jelleme; 
• a receptorok közelsége, aktuális és jövőbeni területhasználat;
• biológiai aktivitás;
• az érintett terület beépítettsége;
• időtényezők, költségek, stb.